|
3.3.4 Mágia, varázslás [5,4]
A mágia és varázslás lényege, bizonyos szavak kimondásával vagy
cselekedetek megtételével olyan hatások kiváltása, melyek nem
következnek a szavak vagy cselekedetek saját jelentésébõl illetve közvetlen
hatásukból. Egyértelmû tehát, hogy okkult, azaz rejtett erõk felhasználása
történik minden varázsláskor.
A félreértések elkerülése végett elmondjuk: nem a cirkuszi, színpadi
bûvészmutatványokról
és azok végzõirõl beszélünk ebben a fejezetben. Azoknak
a trükköknek ugyanis józan ésszel felfogható és sokszor igen nyilvánvaló
magyarázata van. A bûvészek többsége magát elõadómûvésznek tartja, akinek
értelemszerûen vannak szakmai titkai, de ezeket megfelelõ körben és
ellenszolgáltatásért hajlandó felfedni. (A bûvészek részben trükkjeik
pénzért való árusításából élnek.)
Más csoportot képeznek azok az emberek, akik a bûvészmutatványaikkal
becsapják a nézõket, azaz azt állítják, hogy valóban természetfeletti
képességeik vannak, és ennek megfelelõ hangulatú és jellegû
mutatványokkal dolgoznak. Õk is jelentenek kisebb veszélyt, mivel az
okkult légkör
terjedését mozdítják elõ. Sajnos, ilyen ``bûvészbõl'' is
akad jónéhány. Ez a fejezet azonban a ``mágia'' és ``varázslás''
szavak eredeti értelmérõl szól, nem a bûvészekrõl és nem is azokról az
emberekrõl, akik csak trükkökkel próbálják természetfeletti
képességeik látszatát kelteni.
Klasszikus példa a valódi mágiára a
helyettesítéssel történõ mágia
több
formája. Ennek tipikus esete a következõ: Egy ember ártani akar egy
másiknak, ezért varázslóhoz fordul. Az megbízza, hogy szerezzen be egy
személyes tárgyat a megcélzott személytõl (hajszálat, levágott körmöt,
fényképet), és ennek felhasználásával valami helyettesítõ dolgot
hoznak létre (pl. egy agyagfigurába belegyúrják a hajszálakat).
Megfelelõ
varázsszavak
kimondása, a varázsló transzba merülése vagy
egyéb elõkészületek után a helyettesítõ tárgyon az ártalmat, rombolást
szimbolizáló cselekedeteket hajtanak végre (pl. tûvel böködik a
helyettesítõ bábu fejét). A mágus ilyenkor azt mondja, hogy amit a
helyettesítõvel végeztek, az megtörténik a valóságban is (pl. erõs
fejfájás kezdi kínozni a megcélzott embert).
A természettudományok hatókörében nyilvánvalóan nincs semmiféle hatás, mely
az ilyen eseteket mûködõképessé tehetné, és az is bizonyos, hogy Isten sem
adott senkinek ilyen cselekedetre felszólítást, hanem kifejezetten tiltotta
a varázslást. (Lásd a 3.1. és 3.2. fejezeteket a . oldaltól kezdõdõen.) Ekkor viszont
csak két lehetõség van: a varázslás puszta
csalás,
valójában nincs semmi
hatása, vagy ha hatása van, azt Istennel szembehelyezkedõ szellemi erõk
közvetítik. Mindkét eset elfogadhatatlan a hívõ ember számára.
Mágikus eszközök akkor is elfogadhatatlanok, ha jószándéktól vezérelve
pl. az egészség megõrzése érdekében használják õket. Isten adott
természetes lehetõséget a betegségek gyógyítására, bátorít minket,
hogy imában kérhetünk gyógyulást, és egyes hívõ embereknek gyógyító
karizmát adott. Számtalan megengedett lehetõségünk van tehát a
gyógyítást elõmozdítani anélkül, hogy Isten parancsai ellen vétenénk.
Ha ezek nem vezetnek célra, el kell fogadnunk Isten kezébõl a
betegséget is, és bizalommal hihetjük, hogy ez Isten dicsõségére fog
válni és a kellõ idõben a megszabadulást is megkapjuk.
A mágia eszközeit használó ember hiába áltatja magát: az általa
megbolygatott erõk nagyobbak nála, nem tudja õket a saját céljaira
fordítani, õket uralni. Az is lehetséges, hogy eleinte készségesnek
látszanak a mágia által mûködésbe hozott erõk, de ez csak a ``mézesmadzag''.
Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni újra a Katekizmus véleményét
(3.2. fejezet,
. oldal), különös tekintettel az idézett rész
utolsó bekezdésére. A veszély tényét pontosan ismerik a mágiával foglalkozó
emberek is. ``Komoly'', mágiáról szóló könyvek részletesen tárgyalják
ezt a témát is. Álljon itt egy rövid ízelítõ:
Ez teljesen világossá teszi a mágia hátterében húzódó erõk
természetét. Hasonlítsuk csak össze ezt a rövid részletet az
imáról
tudott dolgokkal: Bár Isten végtelenül hatalmasabb nálunk (és a
sötét, okkult hatalmaknál is), mégse kell félnünk, hogy ha imában elé
állunk és egy kis hibát, figyelmetlenséget követünk el, azonnal
áldozataivá válunk. A mágiát mûködtetõ erõk viszont veszélyt
jelentenek a mágusra is, tehát ezek a hatalmak félelmetesek, készek
bármikor lecsapni az emberre. Mi a garancia, hogy amikor látszólag
engedelmeskednek a mágusnak, nem okoznak óriási károkat, csak esetleg
az nem látszik egybõl?
Világosan kell látnunk, hogy - bár némelyek állítják - nincs valódi
fehér mágia.
Akinek testét mágiával gyógyítják meg, annak pszichéjében,
lelkében
igen sokszor súlyos betegségek, zavarok jelentkeznek. Aki mágiával õrzi meg
állását, életének egy más területén fizet meg azért, mert a sátáni erõket
beengedte életébe. Erre számtalan példa van napjainkban is. (Lásd pl. Gál
Péter: A New Age keresztény szemmel c. könyvét.)
Semmilyen cél érdekében nem fordulhatunk
sátáni
eszközökhöz:
A következõkben a mágia néhány fõ formájáról szólunk röviden, mert sokan nem
ismerik fel, hogy bizonyos cselekedetek és szavak mágikus tartalmúak. Az
általunk használt felosztás természetesen kissé önkényes, mégis remélhetõen
hasznos támpontokat ad.
Subsections
| |