3.3.4.2 Amulettek. Amulett alatt olyan tárgyat kell érteni, mely állítólag automatikus hatást vált ki, azaz pl. betegségektõl védi viselõjét, tûztõl védi a házat, stb. Az amuletteket sokszor mágikus szertartás során készítik, kérve a ``felsõbb hatalmak vagy erõk'' segítségét, de elvileg tetszõleges tárgyból válhat amulett jellegû tárgy, ha tulajdonosa, viselõje mágikus hatást tulajdonít neki és akként kezeli. (Például manapság divatba jött bizonyos kristályoknak  ``pozitív kisugárzást'' tulajdonítani, különösen, ha megfelelõ ``szakember'' ``magnetizálta''  vagy egyéb dolgot mûvelt vele.) Az amulettek sokszor tartalmaznak okkult szimbólumokat  (kígyó,  sárkány,  ötágú csillag,  fordított kereszt),  bár a szimbólumok közt járatlan ember sokszor nehezen értelmezi ezeket. A védõ amulettek mellett a mágia használ olyan tárgyakat is, melyeket ártalmas szándékkal hoznak létre és teszik a károsítani szándékozott ember közelébe. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem babonaságról van szó, amikor egy-egy tárgyhoz szellemi természetû erõk kötõdését rendeljük. Negatív példák erre az itt említett amulettek, pozitívak az Isten által megszentelt ereklyék. Errõl késõbb, a 8.4. fejezetben a . oldalon rövid összefoglalót adunk. A kereszténység határozottan tanítja tehát azt, hogy lehetséges szellemi erõk  kötõdése tárgyakhoz. Ezzel kapcsolatban egyik véglet sem jó: nem szabad se lebecsülni, se túlbecsülni ezek jelentõségét. A gyakorlati életben nagyon egyszerû elveket célszerû megvalósítani: ha egy tárgyról nem tudjuk biztosan, hogy szentség,  szentelmény  vagy ereklye,  vagy azt, hogy természettudományosan pontosan feltárt hatása van a környezetre, de azt mondják róla, hogy ez megvéd valamitõl, növeli az életenergiát, távol tartja a mágusok rontását, stb., akkor azt tekintsük amulettnek és semmiképp ne tûrjük meg környezetünkben. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzünk meg hiteles keresztény életet élõ, lehetõleg kellõ elméleti tudással rendelkezõ ismerõst, lelkivezetõt, kérjünk Istentõl felvilágosítást az imában és ha még ezután is bizonytalanok vagyunk, mellõzzük a tárgy használatát. Az Egyház szolgálatain keresztül Isten olyan eszközöket ad kezünkbe, melyek garantáltan jó hatásúak és erõsebbek minden amulettnél, mert Isten adja hozzájuk az erõt. Elsõsorban a szentségekre, különösen az Oltáriszentségre  gondolunk itt, de a szentelményekrõl, mint pl. a szenteltvíz  sem szabad elfeledkeznünk. Nincs szükségünk tehát gyanús tárgyak védelmére, csak ha nem bízunk Istenben és az általa adott eszközökben. Fontos megjegyezni, hogy az amulettek viselése terén igen sok keresztény testvérünk felelõtlenül viselkedik. Sokan nyíltan használnak amulettet, azzal a vélekedéssel, hogy ``Nem igazán hiszek benne, de hátha van jó hatása.'' Ezzel rokon, és sajnos igen gyakori jelenség, ha valaki egy közönséges tárgynak tulajdonít fizikai, kémiai hatásán túl mutató, keresztény hit által nem megalapozott jelentést. Ezzel a babonaság  és a bálványimádás  egy formáját ûzik valójában. Több embernek van valamilyen ``szerencsét hozó tárgya'', ami ha nincs nála, nem érzi magát biztonságban. Ez lehet a hagyományos négylevelû lóhere,  egy gyûrû, egy kis kép vagy játék állatfigura (kabalaállat),  de lényegében bármilyen tárgy kinevezhetõ ilyen ``saját gyártmányú amulettnek''. A szerzõk egyike pl. ismert olyan egyetemista fiút, aki eredményesen tanult, de egy bizonyos napszemüveget mindig magával vitt a vizsgákra a táskájában (nem is vette fel, hisz nem volt rá szükség), és errõl nem volt hajlandó lemondani még társai ugratása ellenére sem. Bár ez nem volt szigorú értelemben véve amulett, mert senki nem helyezett rá szellemi kötõdést egy szertartás során, biztos, hogy nem használt Istenhez fûzõdõ viszonyának. Ilyen kabalatárggyá válhatnak még keresztény szimbólumok is, mint pl. egy kereszt  vagy egy Mária-medál. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy ne hordjunk ilyeneket, mert hasznos, ha keresztény ember keresztény szimbólumot  visel vagy helyez ki otthonában. Egyrészt ez önmagát is emlékezteti, kihez kötötte az életét, másrészt jel és hitvallás a környezetben élõ emberek irányában, és a Sátán fele is jelzés értékû: ez az ember Jézusnak adta életét. Ilyen módon tehát egy szimbólum hatalmat is képviselhet, amennyiben az Istenre utal. Ezeken túli jelentõséget azonban nem szabad tárgyainknak tulajdonítani. Kedves Olvasó! Kérünk, vizsgáld meg környezetedben és magadon levõ tárgyaidhoz való viszonyodat. Van-e köztük gyanús, azaz olyan, amelyik okkult helyrõl származik, vagy amelyen furcsa, érthetetlen szimbólumok vannak? Ha van ilyen, és nem tudod egyértelmûen tisztázni eredetét és jelentését, szabadulj meg tõle, még akkor is, ha állítólag jó hatása van. A tárgyhoz esetleg kötõdõ szellemi erõk nem biztos, hogy annak megfelelõen viselkednek, ahogy azt állítják róluk az emberek. Van-e tárgyaid között valami, ami nélkül védtelennek éreznéd magadat, amit nem tudsz otthon hagyni, ha elmész munkába, pedig nincs konkrétan szükség rá? Gondold meg: Jézus maga van Veled a hétköznapok minden percében. Ennél nagyobb védelem nem kell. Ha valami, mondjuk egy kereszt ezt juttatja eszedbe, akkor viseld azt a tárgyat, de ha a konkrét tárgyhoz ragaszkodsz, attól remélsz védelmet akkor Jézusba vetett bizalmad csökken. Ha a tárgy nem gyanús önmagában, (pl. ha egy egyértelmûen keresztény szimbólum) akkor megszabadulni nem muszáj tõle, de rendezd viszonyulásodat hozzá. Ehhez hozzásegíthet, ha hiteles életû, elkötelezett keresztény ismerõsöddel megbeszéled a témát, és ha próbaképp néhány napig mellõzöd az adott tárgy használatát.

	Következõ: 3.3.4.3 Mágia szavak használatával, Elõzõ: 3.3.4.1 Ceremoniális mágia. Fel: 3.3.4 Mágia, varázslás [5,4]