|
3.3.4.3 Mágia szavak használatával, átkok.
Az emberi
szónak
hatalmas ereje van. Egyrészt szavainkkal megbánthatunk,
megbotránkoztathatunk másokat, azaz sok bûnt szavaink hordoznak. Sokan ennek
nincsenek tudatában, és nem figyelnek kellõképpen szavaikra. Erre
figyelmeztet a Szentírás:
 |
|
 |
|
Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az
tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni.
Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor
egész testüket irányíthatjuk.
Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erõs szelek hajtják is õket,
a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja.
Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak.
Nézd, milyen kicsi a tûz, és milyen nagy erdõt felgyújt!
A nyelv is tûz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész
testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a
pokoltól fogott tüzet.
Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét
meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet,
de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz,
tele van halálos méreggel.
Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az
Isten hasonlóságára vannak teremtve.
Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad
így lennie!
|
|
|
|
|
Kifejezett
szómágiáról
természetesen csak akkor beszélhetünk, ha valaki
szavait tudatosan okkult erõk mozgósítására használja. Ekkor a szó a mágia
egyik eszközévé válik. Spiritiszta, okkult körökben több
``varázsszó''
is
ismert, melyekrõl azt tartják, hogy az ezeket használó ember kényszerítheti
a
szellemvilágot
a saját céljainak megfelelõ irányokba. Mint fentebb
elmondtuk, ezeknek - hasonlóan a mágia egyéb formáihoz - valóban lehet
hatása, bár nem feltétlen az, amire az ember számít. Errõl azonban azért nem
szólunk külön, mert egyrészt nem tudjuk a konkrét ``varázsszavakat'',
másrészt nem is akarjuk megismerni õket, harmadrészt kifejezett szómágia
használata sokkalta kevésbé jellemzi a keresztény embereket, mint amirõl a
következõkben szólunk.
Szavainknak egyszerû jelentésén túlmutató hatása is van. Azzal, hogy
kimondunk valamit, elõsegítjük annak bekövetkeztét. Ennek természetes
oka is van: szavunk egyrészt magunk számára nyomatékosítja
gondolatunkat, másrészt hallgatójában ülteti el azt. Ezt sokszor
használják különféle estekben a gondolatok megváltoztatására. Az
önhipnózison
alapuló technikák (mint pl. az un.
autogén tréning)
egyik eszköze a gondolatok sokszori
ismételgetése.
Ellazult állapotban
pl. csak annak a mondatnak sokszori mondogatásával, hogy ``A jobb
kezemben meleget érzek.'' valóban melegérzet kelthetõ jobb kezünkben.
Másik egyszerû példa: ha a szülõk rendszeresen azt ismételgetik:
``Jaj, de ügyetlen vagy, fiam!'' az bizonyítottan elõmozdítja a gyerek
ügyetlenné válását. Bár az itt említett dolgok nem okkultak, hisz
tudományos alapon vizsgálhatók, magyarázhatók és szellemi erõk
közremûködése nélkül is érthetõek, mégis fontos felhívni rá a
figyelmet, mert egyrészt önmagukban is veszélyesek, másrészt viszont
lépcsõt jelenthetnek a valódi okkult dolgokhoz. Sok new age-es
eszmeáramlat (lásd késõbb) alkalmaz ugyanis szavak ismételgetésén,
lényegében önhipnózison alapuló technikákat és ezt használja
ugródeszkának a továbbiakhoz.
Az is igaz, hogy bizonyos szavaink a szellemvilágot is mozgásba hozzák. Itt
nem a kifejezett varázsszavakra gondolunk, hanem arra, amit szokásosan
``átoknak'' nevezünk. Lényegében minden szó és gondolat átok, amellyel
rosszat kívánunk másnak. Ahogyan Isten és az õ angyalai segítségünkre
sietnek, ha a szeretetet akarjuk átadni embertársunknak, és jót kívánunk
neki
(áldjuk),
ugyanúgy a Sátán és szolgái szívesen segítenek nekünk, ha
rosszat kívánunk másnak. Hiszen ekkor az Isten képmására teremtett lény, az
ember szinte felszólítja õket a rombolásra, ártásra, amit úgyis szívesen
tesznek meg. Az átok tehát lényegében a pusztítás sötét erõit irányítja a
megcélzott személyre, függetlenül attól, hogy az átkozó ember tisztában
van-e szavainak nem látható hatásával. Jézus ezért a lehetõ legszigorúbban
tiltja az átkozást:
Most érdemes újra elolvasni a nemrég idézett részt is Jakab apostol
levelébõl.
Az átkozódás veszélye mindkét oldalon jelentkezhet. Egyrészt valóban rossz
hatása lehet az elátkozott személyre, másrészt viszont az átkozó embert is a
Sátán táborához kezdi kapcsolni. Természetesen túlbecsülni sem kell a
veszélyt, hisz a szellemvilág nem áll szolgálatunkba, azaz nem teljesíti az
átkozó kérését automatikusan, és Isten se enged mindent megcselekedni a
Sátánnak, amit az akar. A Jézusban hívõ keresztényeket pedig külön védi a
támadásoktól az, hogy õk Jézushoz kapcsolták életüket, aki elõtt meghajlik
``minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban'' (Fil 2,10 ). Ha
viszont egy keresztény ember átkozódik, az maga nyit kaput a gonoszság erõi
elõtt, így leginkább magát veszélyezteti.
Bár alábecsülni nem kell a veszélyt, de nem kell megijedni, ha megtudjuk,
hogy valaki átkot mondott ránk: ilyenkor kapcsolódjunk még jobban Jézushoz,
imádkozzunk többet, éljünk gyakrabban a szentségekkel, bocsássunk meg
átkozónknak, áldjuk õt. Így bátran bízhatunk abban, hogy Jézus megment
minket a káros hatásoktól. Ha viszont mi átkozunk valakit, azzal
távolabb kerülünk Jézustól, ezért ezt nagyon komolyan kerüljük.
Kedves Olvasó! Kérjük, vizsgáld meg, szoktál-e rosszat kívánni
másoknak. Ez történhet nyilvánvaló módon (``Dögölj meg!'', ``Pukkadj
meg!''), de burkoltan is (pl.: ``Tudja meg a másik is, milyen az,
amikor nehéz helyzetbe kerül!'', ``Verjen meg az Isten!''). Vedd
figyelembe: ezek még akkor is ártalmasak, ha nem komolyan gondolod
õket, ha szándékod szerint nincs mágikus tartalmuk, csak úgy dühödben
szalad ki a szádon. Hisz:
Kérjük, olvasd el újra a fentebbi idézetet Jakab apostol levelébõl.
( . oldal), és ha úgy találod, hogy szavaidban található
az átkozásnak egy akármilyen kicsi nyoma, kérd Jézust, tisztítsa meg
szívedet és ajkadat ettõl.
| |