6.1 Közös vonások [4,4]

Az alábbiakban felsorolunk néhány fõ jellemzõt és alapgondolatot, melyek az áltudományokban rendszeresen felbukkannak. Természetesen ezen gondolatok nem ennyire tisztán kerülnek kifejtésre a legtöbb esetben, de alapos odafigyeléssel felismerhetõk.

• ``Ami régi,  az igaz.''

  Sok áltudományban felbukkan az a szemlélet, miszerint amit több ezer éven keresztül elfogadott az emberiség egy jelentõs hányada, az feltétlenül igaz, mert ``több évezredes tapasztalat áll mögötte''. Különösen szeretik ezt mondani az asztrológia  hívei, a klasszikus okkult,  ezoterikus ``tudományok'' követõi, de még az UFO-hívõk  is perdöntõ bizonyítékként kezelnek minden régi rajzot, melyen idegen lénynek vagy repülõ tárgynak tûnõ alakot vélnek felfedezni.

  Természetesen ezt az alapelvet nem kell elfogadni. Ugyan tisztelni kell a régebbi korok tudományos eredményeit, de fel kell ismerni, melyeket haladta túl az idõ. Önmagában az, hogy valamit sok ember hisz, vagy hosszú ideig tartotta magát, nem igazolja valóságtartalmát. Másrészrõl azt is figyelembe kell venni, hogy a valódi tudományok ugyanolyan régiek, mint a téveszmék. Például a csillagjóslás nem nevezhetõ régebbinek a csillagászatnál,  hanem annak egy rég megcáfolt, és mára teljesen különvált vadhajtása. Amikor tehát azt mondja valaki, hogy az asztrológia mellett 5000 év tapasztalata szól, akkor mellé lehet tenni, hogy a csillagászat ugyanolyan régi. És ez az ugyanolyan régi csillagászat számtalan esetben cáfolhatatlanul bizonyította helyességét (pl. mesterséges holdak pályaszámítása centiméter pontossággal), de a csillagjóslásról azt állítja, hogy alapjaiban téves. Az azonos korú csillagászat és csillagjóslás tehát ellentmond egymásnak. Csak koruk nem jelenti tehát igazságuk értékét.

• ``A modern tudomány  eszközei tévedhetetlenek.''

  Gyakran felbukkanó érv ez is, pedig nyilvánvalóan hamis. Csak azért, mert egy mûszert mondjuk ``a NASA szakemberei készítették a legkorszerûbb eredmények felhasználásával'', még nem lesz tévedhetetlen a mûszer, és még inkább nem válik tévedhetetlenné a mérési adatok értelmezõje. Másik példa: a modern pszichológia és pszichiátria szívesen alkalmazza a hipnózist  diagnózis felállítására és gyógyításra. Azért, mert ez viszonylag új módszer, és néhány területen jól alkalmazható, nem biztos, hogy mindig tévedhetetlen. (Például olyankor, amikor állítólagos elõzõ életekrõl  számolnak be az emberek hipnózis alatt.)

• ``A hivatalos tudósok  letagadják a nekik nem tetszõ eredményeket.''

  Bár elvileg nem zárható ki, hogy egy-egy tudománnyal foglalkozó ember szakmai elfogultság vagy személyes okok miatt az igazság eltusolásán munkálkodjon, egy egész tudományágat átfogó összeesküvés, mely egy szakterület összes kutatóját érinti teljesen irreális. Egy általános ``fizikus-összeesküvést'' nem lehetne titokban szervezni és mûködtetni.

  Ezeket az érveket inkább a sértõdöttség hozza fel az áltudományok mûvelõiben, illetve az a szándék, hogy ez által a többi szakember hitelét lerombolja az emberek elõtt, mert a szakmai vitában megfelelõ érveket nem tud felhozni.

• ``A tények és bizonyítékok válogatásakor  csak azokat tekintjük hitelesnek,  melyek összhangban vannak az igazolni kívánt elmélettel.'' 

  Ezt az elvet igen fontos megismerni, mert nagyon jellemzõ az áltudományokra, és néha jól sikerül álcázni ennek hamisságát. A helyes hozzáállás ugyanis az, hogy egy adott tárgykörbõl való összes tényt, bizonyítékot, dokumentumot figyelembe kell venni egy elmélet helyességének megítélésekor. Természetesen szabad a tények, dokumentumok hitelességét vizsgálni, és ez alapján némelyet hamisnak minõsíteni, de ezt csak nagyon körültekintõen szabad megtenni, és a megítélés kritériuma nem lehet az, hogy hogyan viszonyul a tény a bizonyítani kívánt elmélethez. Sok áltudós egyszerûen kimazsoláz a rendelkezésére álló rengeteg tény közül néhány neki megfelelõt, azokat pedig, melyek elmélete ellen szólnának indoklás nélkül elveti, és így természetesen akármilyen téveszméhez hatásosnak tûnõ bizonyítékokat gyárt.

  Ennek tipikus tünete, ha valaki pl. egy régi iratból egy-egy kiragadott mondatra elméletet alapoz, miközben az irat többi része ellentétes ezzel az elmélettel. Az áltudomány ilyenkor az irat többi részét hamisnak, késõbbi betoldásnak, rossz fordításnak minõsíti anélkül, hogy ezt ténylegesen bizonyítaná. Ezen gondolkozásmód mögött lényegében az húzódik meg, hogy az igazolni kívánt elmélet válik a kiválogatás alapjává. Így természetesen minden igaznak elfogadott tény az elméletet fogja alátámasztani. De ez az egész eljárás csak a megalapozatlan önigazolás egy nehezebben felismerhetõ módja.

• ``Ha egy elmélet alkalmas a jelen pillanatban ismert tények megmagyarázására, azt tökéletesnek jelenthetjük ki.''

  Bár az, hogy egy elmélet segítségével megmagyarázhatjuk egy adott témakörben a vizsgálat idõpontjáig tapasztalható dolgokat fontos és szükséges dolog, de valójában nem elegendõ. Igazán hitelessé az tesz egy elméletet, ha elõre is helyesen megmondja a történéseket.

  Például Newton  mechanikájának  igazságát nem az bizonyítja a legjobban, hogy megmagyarázta a bolygók mozgását,  hanem hogy olyan gépek mûködése is megtervezhetõ felhasználásukkal, amilyet még senki nem épített meg ténylegesen, és eddig minden esetben úgy mûködtek a gépek, ahogy a mechanika törvényei elõre megmondták. Ezen a ``vizsgán'' nem megy át sok áltudomány, mint pl. a Nostradamus  jóslataival foglalkozó könyvek tömege. Érdekes módon, utólag minden tényt bele tudnak magyarázni Nostradamus zagyva, keverék nyelven, félig érthetetlenül írt szövegébe, de elõre nem tudnak belõle jósolni. Például egy 1995-ös Nostradamus-könyv ír arról, hogy itt és itt benne van a jóslatokban a Szovjetúnió bukása, de ha ez így van, akkor ezt miért nem ismerték fel már 1980-ban a ``szakértõk''? Ha pedig olyan érthetetlen a szöveg, hogy csak utólag lehet felismerni dolgokat, akkor nem ér semmit. Az említett könyv megpróbált jóslatokat is tenni a kiadás pillanatában még jövõnek számító eseményekre, de ezek nem váltak be. (Megjósolta pl. a Pápa közeli, azaz 1998-ig bekövetkezõ halálát, de Istennek hála, 2002-ben még köztünk van II. János Pál, jóval túlhaladva a Nostradamus által állítólag neki jósolt idõt.)

  A magyar csillagjóslás egyik fõ alakja, Baktay Ervin  kitér az elõl a kihívás elõl, hogy pusztán a horoszkóp  alapján mondja meg a személy nemét. Pedig ez frappánsan bizonyíthatná a csillagjóslás objektivitását. Errõl a következõket írja:

  	Ugyan mi szükség van arra, hogy egy névtelen horoszkópot odaadjunk egy asztrológusnak és megköveteljük tõle, hogy állapítsa meg, fiú vagy leány születési képlete-e az? Ez igen csodálatos és bámulatra méltó mutatvány lenne és tökfilkók elõtt talán bizonyítékul szolgálna az asztrológia igazára, de teljesen fölösleges dolog. ... Mire való talányt csinálni abból, ami kézenfekvõ? Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 26.o.

  A válasz egyértelmû: ez által az asztrológust olyan objektív tény felismerésére lehetne kényszeríteni, mellyel õ nem rendelkezik, és nem utólag illeszti magyarázatát az általa ismert dolgokra. Erre azonban egy ``fõ asztrológus'' nem mer vállalkozni, helyette idegesen letökfilkózza az objektív bizonyítékokat követelõket.

	Következõ: 6.2 Legfontosabb irányzatok Elõzõ: 6 Áltudományok Fel: 6 Áltudományok