6 Áltudományok
Az áltudományok körét nehéz pontosan behatárolni. Az emberi megismerés
folytonosan újabb és újabb területeket tár fel a természet, az ember és a
társadalom titkaiból. Egy adott pillanatban vannak olyan területek, melyben
tudásunkat biztosnak mondhatjuk, vannak kutatott területek, ahol már
kielégítõen mûködõ elméleteink vannak, de minden szempontból nem
tekinthetjük teljesnek ismereteinket, és végül vannak teljesen ismeretlen
tartományok is, melyek feltárása a jövõre vár. A határvonalak elmosódottak
és folytonosan változnak.
A
tudomány
állásának egy adott pillanatában tehát szép számmal vannak olyan
dolgok, melyek az emberi elme elöl részben rejtve vannak, és a
kinyilatkoztatás sem szól róluk. Adott tehát a veszély, hogy elõvigyázatlan
kutakodással okkult dolgokba fusson bele az ember. Egy-egy adott szakterület
kutatói ezért olyan tudományos kutatási módszereket alakítottak ki, melyek
biztosítják azt, hogy az emberi képességek és lehetõségek körén belül
maradjon a vizsgálat és ne forduljon mindenféle más irányokba. Ezek
természetesen nem jelentenek száz százalékos biztonságot, de aki nem
alkalmazza ezeket a generációk által kiérlelt módszereket és alapelveket, az
bizonyosan kiteszi magát az eltévelyedésnek. Ez általában csak téves
elméletek felállítását jelenti, néha azonban
okkult
irányba viszi az embert.
Az áltudományt tehát leginkább vizsgálati módszerei különböztetik meg a
valóditól. Hiszen a ``valódi tudomány'' sem tárt fel mindent a természet
titkaiból, sokszor téved is, idõnként egy-egy elméletet ki kell dobni, és
jobbat alkotni helyette.
Áltudomány alatt tehát nem azt értjük, hogy egy elmélet téves vagy
pontatlan, hanem azt, amikor egy tudományosnak látszó köntösbe burkolnak
téves gondolatokat. A ``köntös'' gyakori elemei: szakszavak használata igazi
jelentésüktõl elszakítva, bonyolult, jól kinézõ mûszerek építése és
mutogatása valóságos tartalom nélkül. Ezek a laikus szemek elõtt a komolyság
látszatát keltik, és sokak szemében a hitelességet bizonyítják.
Iratunkban azokról az áltudományos áramlatokról teszünk említést, melyeknek
keresztény hitre kiható következtetései vannak. Ezek az áltudományos
elméletek kisebb csoportját alkotják, mert nagyobb részük egyszerûen csak a
tudomány bizonyos eredményeit vitatja, pl. a relativitáselméletet szeretné
megdönteni, vagy az örökmozgót fedezi fel, és ezek elfogadása vagy elvetése
nem befolyásolja hitünket. Az itt tárgyalt esetek azonban olyanok, amikor
tudományosnak látszó köntösben hitünk alapjait érintõ tévtanításokat
próbálnak valakik elfogadtatni az emberekkel. Ezekben sokszor csak az emberi
eltévelyedés nyomait fedezhetjük fel, azaz nem beszélhetünk olyan közvetlen
sátáni befolyásról, mint pl. a szellemidézés esetében. Mégis, a most
ismertetett tévtanítások bevezetõi lehetnek a ``továbblépésnek'' a valódi
okkult dolgok irányába, azaz végsõ soron mégis Istennel ellenkezõ oldalra
állítják az embert. Például sokan
csillagjóslással
kezdik, és innét lépnek
tovább a jóslás egyéb formáira, majd fordulnak
mágiához.
Mivel viszont ez a
Sátán terveivel összhangban van, ezért õ támogatja a vallási kérdéseket is
érintõ tévtanítások terjedését is, még akkor is, ha az eredetileg csak
emberi tévedésen alapult, de egy kis ``besegítéssel'' nagyobb hitele lehet
az emberek elõtt.
Subsections