6.2.1.1 Csillagjóslás és csillagászat

Azért, hogy teljesebb képet kaphassunk, kicsit beszélnünk kell a csillagjóslás történetérõl.

Az asztrológia az emberi megismerés egy korábbi szintjén természetesen kínálkozó tévút volt. Az emberiség már a távoli múltban egészen nyilvánvalóan észrevette, hogy az égi jelenségek hatással vannak a földiekre. Ilyen nyilvánvaló hatások voltak a következõk:

• A Nap napi látszó mozgása láthatósága befolyásolja a hõmérséklet alakulását. (Pl. déltájban van a legmelegebb.)
• A Nap láthatóságának ideje meghatározza az évszakot, ami egy-egy területen az idõjárást és ezen keresztül a növénytermesztést alapvetõen befolyásolja.
• A Nap és a Hold helyzete hatással van a tenger szintjére (árapály).

Ezeken kívül közvetett összefüggéseket is felismert az ókori emberiség. Például a Szíriusz  csillag az év egy jól meghatározott, néhány napos idõszakában kel együtt a Nappal. Az ókorban volt egy olyan, több száz év hosszúságú idõszak, amikor ez teljesen véletlenül pontosan megegyezett azzal az idõvel, amikor a Nílus  forrásvidékén a nagy esõzések kezdõdtek, ami az egyiptomi emberek számára azt jelentette, hogy elõ kell készülni az áradásra, mert az rövidesen odaér. (Mára, a földtengely helyzetének változása miatt már megszûnt ez a véletlen egybeesés.) Ennek az ismeretnek felhasználása segítette a mezõgazdaságot, de téves magyarázatokra vezetett, tudniillik arra, hogy a Szíriusz okozná az áradást.

Az emberiség joggal kutatott további összefüggések után az égi és földi jelenségek között, és a valódiakon kívül - természetes módon - több hamist is felfedezni vélt, mint pl. az üstökösök  és katasztrófák közti kapcsolatot vagy jellemek és sorsok égi jelenségektõl való függését. A bûnbe esett, Istentõl elszakadt emberiség egy része az égi jelenségekben vélte megtalálni az egész világot kormányzó erõket, hisz néhány esetben nyilvánvaló volt, hogy az ember számára fontos dolgokat égi jelenségek vezérlik. Természetesen nem az a probléma, hogy az emberiség egy része törõdik a csillagokkal, hanem az, hogy nem a helyükön, nem egyszerû teremtményként kezeli õket, hanem sorsokat befolyásoló tényezõként, istenként vagy egyéb lényként.

Világosan ír ezekrõl pl. a Bölcsesség könyve. Egyrészt pozitívnak mutatja be a világ vizsgálatát és megismerését, másrészt azonban teljes határozottsággal veti el a csillagok istenítését.

	Mert õ adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek mûködését, az idõk elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Bölcs 7,17-20

	Mert természettõl balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekbõl nem tudták felismerni azt, aki van, sem mûvei szemlélésekor nem ismerték fel a mûvészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegõt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbûvölte õket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzõje teremtette õket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebbõl arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtõjük. Mert a teremtmények nagyságából és szépségébõl összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtõjüket. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti õket. Bölcs 13,1-7

A tudomány régebben még nem tudta feltárni az égitestek, csillagok valódi szerepét a földi jelenségekben. Isten azonban nem hagyta tévelyegni ilyen fontos kérdésben az embert, hanem már az Ószövetség idején világosan kinyilvánította: az égitestek teremtmények, nem befolyásolják az ember sorsát, nem ezek irányítják a földi dolgokat. Mózes törvényében kifejezetten meg is tiltotta a csillagjóslást, ahogy azt korábban már idéztük. (Lásd . oldal.)

Mára mindezt a tudomány is cáfolhatatlanul igazolta. Itt csak címszavakban említjük meg a legfontosabb érveket:

• A Nap, a Hold és a bolygók állítólagos hatása áthatol sok millió kilométeren, át az épületeken, ruhán, mégis a születés elõtt nem számít hatásuk, csak a születés pillanatában. Egy élettelen, tudat nélküli hatás hogyan tudja elkülöníteni az anyaméhen kívüli állapotot az azon belülitõl?

• Komoly statisztikai vizsgálatok semmilyen összefüggést nem tudtak kimutatni az emberek sorsa, jelleme és születésükkori ``csillagállás'' között. Valójában a csillagjósok csak néhány sikerrel tudnak dicsekedni, általánosságban nem válnak be jóslataik. (2000. májusára pl. egy nagy bolygóegyüttállás miatt legalább vízözönt de akár világvégét  is jósoltak sokan. Valahogy mégis elmaradt...)

  Kepler,  akit a csillagjósok szeretnek maguk közül valónak nevezni, több horoszkópot is készített. Ezek némelyike bevált (ezt néha fel is emlegetik a mai asztrológusok), túlnyomó többsége azonban nem (ezekrõl mélyen hallgatnak). Ezért a nagy csillagász világosan belátta, hogy az egésznek semmi alapja nincs.

• A különbözõ kultúrák egymástól teljességgel elütõ csillagjóslási rendszereket alakítottak ki. Alapvetõen eltér pl. a klasszikus európai és a kínai csillagjóslás.  Az eltérés oly mértékû, hogy a kettõ egyszerre nem lehet igaz.

• Még egy gondolatkörön belül is kibékíthetetlen ellentétek vannak már a horoszkóp felrajzolásánál is. Mint fentebb említettük, a házakra való beosztást  többféleképp lehet végezni, és ettõl függõen e bolygók más és más házba kerülhetnek. A szomszéd házak viszont teljesen másra vonatkozhatnak, vagy más irányú jellemvonásokat adhatnak. Pl. Baktay Ervin szerint a 10. ház az anyával és az anyai ágú rokonokkal, a 9. ház a házasság révén szerzett rokonokkal kapcsolatos. Eltérõ házbeosztások esetén egy bolygó egyikbõl a másikba kerülhet át, így jelentése is megváltozik. Ha a csillagjóslásból valóban következtetni lehetne sorsokra és jellemvonásokra, akkor néhány ember horoszkópjának és sorsának, jellemének összevetésébõl egyértelmûen eldönthetõ lenne, hogy mondjuk a Nap a 9. vagy a 10. házban volt-e, hisz meg lehetne mondani, hogy az anyai vagy a házassággal szerzett rokonokra vonatkozik a Nap hatása. Így a házbeosztási viták elrendezhetõk lennének. Mivel azonban ez nem történik meg évszázadok óta, egészen nyilvánvaló, hogy az egész rendszer alapjaiban hibás, és nélkülözi az objektivitást.

• A csillagjóslás a ``sok ezer éves tapasztalatával'' nem következtetett addig ismeretlen bolygók létezésére. Pedig ha objektív tudomány lenne, fel lehetett volna fedezni segítségével pl. a Neptunuszt.  Hisz ez is bolygó (sokkal nagyobb a Földnél), így ha tényleg lenne hatása a sorsokra, észre kellett volna venni, hogy egy bizonyos idõszakban az emberek jelleme a számolthoz képest egy bizonyos irányba eltér, és az eltérés jellegébõl ki lehetett volna találni, hogy most egy eddig ismeretlen bolygó az eltérésnek megfelelõ csillagkép irányában látszik.

  Ugyanezt a csillagászat sikerrel megtette: az Uránusz  pályája eltért a számítottól, és az eltérésekbõl pontosan ki lehetett számítani a Neptunusz helyzetét anélkül, hogy bárki látta volna. A Neptunusz pedig pontosan ott volt, ahol a számítások mutatták. Hasonló dologra, ha kisebb pontossággal is, a csillagjóslás is képes lenne, ha objektív tényeken alapulna.

	Következõ: 6.2.1.2 A csillagjóslás veszélyei Elõzõ: 6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4] Fel: 6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4]