| |
3.1 A Szentírás véleménye az
okkultizmusról [5,5]
A
mózesi törvények
a leghatározottabban tiltottak minden okkult praktikát:
 |
|
 |
| |
Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld
el az ottani népektõl az utálatos dolgokat.
Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy
tûzön menjen át;
aki
jövendõmondásra,
varázslásra,
csillagjóslásra
vagy
boszorkányságra
adja magát; aki
bûbájosságot ûz,
szellemet vagy lelket kérdez;
aki halottat idéz.
Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr
szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt ûzi el ezeket a népeket
elõled.
Légy egészen hû az Úrhoz, a te Istenedhez.
Ha ezek a népek, amelyeket elûzöl, hallgatnak is a jövendõmondókra meg a
varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. Neked
prófétát
támaszt az Úr körödbõl, testvéreid közül, mint engem, õrá hallgassatok.
|
|
 |
|
 |
Világos tehát: Isten prófétáira kell hallgatni, mert az a hiteles. Minden
jövendõmondás, bûbájosság, szellem- és halottidézés és varázslás a
leghatározottabban tilos.
Álljon itt egy példa az Újszövetségbõl is: miután Jézusban nem hívõ
emberek pórul jártak, mert
ördögöt próbáltak ûzni
Jézus nevét mágikus
varázsszóként használva, a következõk történtek:
|
|
|
| |
Errõl minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el
õket, és magasztalták Urunk Jézus nevét.
Sok hívõ is elõállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.
A bûbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára
elégették õket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.
Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult.
|
|
| |
|
|
A bûbájosok könyveinek elégetése, az okkult mesterkedések elvetése
volt az egyik fontos induló mozzanat Efezus megtérésében. Ha a mai,
templomba járó emberek elégetnék
okkult könyveiket
(horoszkópok,
spiritiszta könyvek, agykontroll- és hasonló tanok könyveit), vagy még
inkább meg se vennék õket, hanem a rájuk szánt pénzt, idõt és belsõ
odafordulást Isten és az embertársak irányába fordítanák, hatalmas
fellendülés következne be a hitéletben.
Az okkult dolgok még akkor sem férnek össze a kereszténységgel, ha
látszólag azt támogatják. Ezt példázza a következõ bibliai
rész:
Miért tette ezt Pál? Hisz igazat mondott a jós szellemtõl megszállt
lány. Az alapvetõ ok, hogy az okkultizmus és a kereszténység semmiképp
nem keverhetõ, konkrét érvek pedig a következõk lehetnek. Ha Pál
hagyja, hogy egy megszállott dicsérje õket, az
zavart kelthet
az
emberekben. Egyrészt, az okkult dolgokat elvetõk azt hihetnék, hogy
``Ez a Pál is csak egy újfajta varázsló, hisz ez a közismert jósnõ is
támogatja, anélkül, hogy megváltozna.'' Az okkultizmussal megfertõzött
emberek viszont igazolva látnák magukat, hogy jó dolog jövendõmondással
foglalkozni. A jövendõmondó pedig beférkõzhetne a keresztények közé,
ahol azután már nem feltétlen mondana igazat, és zavart kelthetne
belülrõl.
A Sátán igaz állításokkal is dolgozik néha. Egyrészt van úgy, hogy egy
igazság nyilvánosságra hozatalának még nem jött el az ideje, pillanatnyilag
csak zavart keltene. Ilyen eseteket többször említ az Evangélium, amikor
Jézus nem engedi, hogy az általa kiûzött gonosz lelkek elmondhassák, hogy Õ
Isten fia. (Pl. Lk 4,41 ) Másrészt az igaz állításokkal csak
behízelegni akarja magát a Gonosz, hogy azután végrehajthassa romboló
szándékát. Ezért semmit nem jelent, hogy egy-egy jóslat beválik, egy-egy
megidézett szellem igazat mond. Hazudni, félrevezetni majd csak akkor fog,
ha már megbíznak benne.
A Szentírás állásfoglalása egyértelmû: valaki vagy keresztény vagy
gyakorolja az okkult dolgokat. Választani kell, középút nincs.
| |
