3 Klasszikus okkultizmus
Az
``okkult''
szó jelentése: ``rejtett''. Az
okkultizmus
ennek megfelelõen
rejtett dolgokkal
foglalkozik. Ez alatt olyan tudást, tanokat értünk, melyek
el vannak zárva a természetes emberi megismerés elõl, és Isten sem
nyilatkoztatta ki õket az embereknek.
Már ebbõl látszik, hogy az okkultizmus és a kereszténység nem fér össze
egymással. A kereszténység szerint ugyanis Isten megadta a képességet és a
hatalmat, hogy az Õ terveinek megfelelõen megismerjük és birtokba vegyük az
anyagvilágot
(Ter 1,28-29 ). Szeretõ Atyánk mindent megadott nekünk,
ami hasznunkra válik: szép és megismerhetõ Világegyetembe helyezett minket,
adott megismerõképességet, logikát, emlékezetet, hogy feltárhassuk titkait.
A nem anyagi dolgokkal kapcsolatosan pedig egyrészrõl
lelket lehelt az
emberbe, a saját képére alakított minket, így az ember nemcsak testbõl áll,
hanem van lelke is, mely nem mulandó, és amely képes felfogni a szellemi
dolgokat. Miután az
õsbûn
eltávolított minket Istentõl,
kinyilatkoztatásban
közölt mindent az emberekkel, amit fontosnak tartott, hogy tudjuk. ``Sokszor
és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végsõ napokban
Fiában szólt hozzánk'' (Zsid 1,1-2 ). A
Szentlélek
Pünkösdkor az
egész
Egyházra
kiáradt, és azóta vezeti azon emberek életét, akik rábízzák
magukat. Van tehát személyes tanácsadónk is, aki vezet, eszünkbe juttat
mindent, ami fontos, és akihez bizalommal, bármikor fordulhatunk.
Az okkultizmus ezzel szemben nem a természetes emberi megismerés eszközeit
használja és nem is Istenhez, az õ Szentlelkéhez fordul kérdéseivel, hanem
mindenféle más irányba. Tipikus példa erre a
spiritizmus
vagy
szellemidézés:
rejtett dolgokat különféle szellemektõl igyekeznek megtudni az ezzel
foglalkozó emberek. Elgondolkoztató, vajon milyen szellemlények szólnak
ekkor a
``médiumhoz''?
Tudjuk ugyanis, hogy a szellemek közt vannak
rosszak is, ahogy azt a Szentírás számtalan helyen világosan írja.
Jó-e, ha megtudunk olyan dolgokat, melyeknek megismeréséhez Isten nem
adott képességet és nem is nyilatkoztatja ki nekünk? Nem lehet, hogy
Istennek, szeretõ Atyánknak alapos oka van arra, hogy elrejt elõlünk
bizonyos dolgokat? Vagy némely rejtett dolgot nem is Õ rejtett el
elõlünk, hanem
csapdának
tette oda valaki, hogy a túl kíváncsian
kutakodó ember rátaláljon?
A kisgyereknek saját érdekében tiltják meg szülei, hogy a lakásban bizonyos
dolgokhoz ``hozzámatasson''. Minden jó szándéka, kedves kíváncsiskodása
ellenére veszélybe kerül, ha ``rejtett dolgokat'' kutat, például kifeszegeti
a konnektort vagy felmászik a szekrénytetõre. A szülõk ki is jelölik neki, hol
szabad nyugodtan játszania, és ha bizonytalan valamiben, a jól nevelt gyerek
megkérdezi: ``Mi az?'', ``Megfoghatom?'', és elfogadja az esetleges
elutasító választ. Nagy baj, ha a maga feje után megy, de még nagyobb, ha
ismeretlentõl kérdezi meg, mit tehet és mit nem. Egy gonosz ember, aki
ellensége a szülõknek ugyanis mondhatja: ``Csak nyugodtan piszkáld a
konnektort, semmi bajod nem lesz. A TV-nek se lesz baja, ha bedugják! Sõt,
új tapasztalatokra tehetsz szert, melyektõl irigy szüleid eltiltottak.''
Bizonyára ismerõs mindez. Ismerõs lehet a Biblia elejérõl, az elsõ emberpár
bûnbe esésének történetébõl. A
Sátán
által ígért ``szemetek felnyílik, és
olyanok lesztek, mint az Isten'' ígéretbõl csak az valósult meg, hogy
``felnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek''.
(Ter 3,4-7 ). A
tiltott tudás
megszerzése semmilyen jó eredményt nem hozott.
De felismerhetjük azt a hozzáállást is, ami még templomba járó embereket
jósnõhöz hajt: ``Tudni akarom a jövõmet!''. Vagy azt, amikor valaki
mágikus-babonás cselekedetekkel akarja szerencséjét, anyagi jólétét
biztosítani. Pedig ezeket a dolgokat Isten határozottan megtiltotta a
Szentírásban.
Subsections
