4.2.1 Agykontroll [5,4]

José Silva   alapította ezt a tanrendszert, ami tipikus képviselõje a New Age eszmeáramlatainak. Sok dolgot kölcsönöz a klasszikus okkultizmusból, vannak benne áltudományos elemek is, és kissé belekeverednek kereszténynek tûnõ szavak, szófordulatok is. Követõit agykontroll-csoportok alapítására buzdítja a ``továbbfejlõdés'' érdekében.

Egyik alapmûve a José Silva és Philip Miele  által írt ``Agykontroll Silva módszerével'' c. könyv. Itt fõleg ezt vesszük vizsgálat alá, mert ehhez mindenki hozzáférhet, és bõségesen elegendõ érvet szolgáltat arra, hogy más, agykontrollról szóló írást kezébe se vegyen a hívõ keresztény ember. Meg kell jegyezni, hogy az agykontrollnak sokféle ága, irányzata létezik, melyek a részleteket tekintve eltérhetnek José Silva féle agykontrolltól. Itt a Magyarországon elterjedt Domján-féle agykontroll   tanfolyamot is megjárt testvéreink saját tapasztalatait is fel fogjuk használni. Az alapvetõ séma azonban ugyanaz mindegyik ágban: önhipnózis  jellegû gyakorlatokkal kezdõdik a képzés, majd szellemi tanácsadók  felügyelete alá kerül a haladó tanítvány és közben végig azzal van biztatva, hogy az agykontrollal minden problémáját képes lesz megoldani, csodákat bír tenni saját hatalmából.

Mivel csábítja ez a könyv az olvasót? A hátsó borító minden egyes ígérete személyes sikerekkel kecsegtet. (``Önbizalma szárnyakat kap... Kreativitása fokozódik... Kifejlesztheti hatodik érzékét.'') Szó sincs ezekben mások segítésérõl. Erre a könyv belsejében ugyan találunk példákat, de jellemzõ, hogy José Silvában az egész agykontrollos dolgot egy ismeretlen eredetû látomás indította el, mely segítségével 10000 dollárt nyert. Valóban: a környezetünkben élõ emberek nagy része a sikeressé válás ígérete miatt kezd bele az agykontrollba, nem a könyvben önigazolásként talált másokon való segítségnyújtást leíró esetek miatt.

A New Age sok irányzatához hasonlóan az agykontroll is azt mondja, hogy szereteten  alapul. Ha azonban megnézzük, mit értenek a ``szeretet'' szó alatt, kiderül, hogy az különbözik a keresztény felfogástól. ``A szeretet óriási erõ, és azt akartam, hogy nekünk dolgozzon.'', írja José Silva. Ez a szeretet, amirõl õ beszél könyvében a szeretett személy távollétében, Istent nélkülözõ meditációban fejlõdött ki benne. A szeretet meditációval saját céljaink szerinti munkára fogható erõ lenne? Jézus nem errõl a szeretetrõl beszél.

Ez azonban csak legfeljebb gyanús lehet egy keresztény számára. A gyakorlatok azonban érdekes irányba vezetnek.

 A kezdeti gyakorlatok egy része (esetleg más szóhasználattal) nem az agykontroll specialitása; a modern pszichológia is használ az itt leírtakhoz hasonló ellazító, emlékezetfrissítõ gyakorlatokat. Ezekben elvileg semmi rossz sincs, csak az, hogy egy felületes ``képzés'' után minden laikust felbátorít arra, hogy programozza át testét, gondolkozását. Ez igen veszélyes kontárkodásra biztatja az olvasót. Tegyük fel pl., hogy valaki fogyni akar, és az agykontrollban ismertetett módszerrel elhiteti testével, hogy nem kíván enni. Ez lehetséges, a pszichológia önhipnózis néven ismeri ezeket a gyakorlatokat. De mi garantálja, hogy mondjuk egy sikeres önhipnózis után az olvasó le tudja állítani a folyamatot és nem fogy le betegesen? Lehet, hogy 10 esetbõl 9-szer sikeres lesz az agykontrollt tanuló ember, de mi történik abban az 1 esetben?

A pszichiáterek csak sok év tanulás és szakmai gyakorlat után merik a hipnózist  alkalmazni, mert alapos ismeretekre van szükség a csapdák elkerülésére. A hipnotizálásnak vannak olyan technikai fogásai, melyet mindenki képes megtanulni, de helyesen alkalmazni nehéz õket. Jól példázza ezt a következõ eset: A múlt század végén egy eredetileg kútfúrással foglalkozó ember (Neukon Ferenc)  egy-két hipnotizáló trükköt megtanult, és gyógyításra vállalkozott. Ez néha feltehetõen sikeres is volt, mert egy ellazítás jótékony hatású lehet. Azonban egyik betege belehalt a kezelésbe, mert tüdõproblémái voltak, és a nem természetes módon ellazított állapotban légzése nem szállított elég oxigént testének, ezért megfulladt. Azóta Magyarországon törvény tiltja a nem kifejezetten erre feljogosító orvosi jellegû diploma nélküli hipnózist. Az agykontroll viszont mindenkit arra biztat, hogy egy könyv elolvasása, egy pár tucat órás tanfolyamon való részvétel után bátran hipnotizáljuk magunkat, szeretteinket, stb. Természetesen sulykolják a hallgatókba, hogy ``4. alapelv: Nem okozhatsz bajt. Nem arról van szó, hogy nem szabad akarnod, hanem hogy egyszerûen nem vagy rá képes. Ez egy alapvetõ, mindent átható törvény.'' (Agykontroll, 26. oldal.) Ki bizonyítja ezt? Senki! Csak az állandó ismétléssel, a lelkesítõ hangvétellel szuggerálják bele a gyakorlatokat végzõkbe. A valóság az, hogy igen sok ember sérül pszichikailag a nem ellenõrzött körülmények között végzett hipnózis, ``pszichikai gyógyítás''  következményeként. Ezt persze az agykontroll hívei tagadják, de a pszichiátriai tapasztalat egyértelmûen mutatja.

Az agykontroll gyakorlatai azonban túlmennek az önhipnózis körén. Csakhamar egy olyan fázis következik, melynek alapötlete az, hogy az elménkben megfelelõ technikával vizualizált dolgok a valóságra, tehát nemcsak saját testünkre vannak hatással. Ezt néha a kívánt állapot egy képzeletbeli ernyõre  való ``kivetítésével'', más agykontroll-változatban az ``elme tükre technikával'' valósítják meg, melyeknek az alapgondolata, hogy agyunk képes a valóság, a jövõ, más emberek viselkedésének befolyásolására. Az ígéretek arról szólnak, hogy ezzel a technikával minden célja elérhetõ az embernek. Ennek egyik alapfeltételéül a ``hit''-et  jelöli meg az agykontroll, melyrõl azonban csakhamar kiderül, hogy egy olyan lelki beállítást jelent, amely vakon és feltétel nélkül úgy gondolja, hogy bekövetkezik a kívánt dolog. Itt sokszor hivatkoznak arra, hogy Jézus is hitet kért sok embertõl, akit meggyógyított. Fontos azonban látni a különséget: Jézus egyrészt a benne való hitet kéri, másrészt azt, hogy az ember elhiggye, hogy Isten megadja neki a kért dolgokat, ami lényegesen különbözik attól, amikor egy agykontrollos magában, illetve saját agyának képességeiben bízik vakmerõen.

 Ezek a gyakorlatok azonban csak bevezetõ lépései annak, hogy a gyanútlan embert ``továbblépés'' címén két szellemi tanácsadóra  bízzák, akik csak ritkán mutatkoznak annak, akit a hallgató szeretne. Ez azt jelenti, hogy egy laboratórium képzeletbeli megjelenítésére biztatják az embereket, majd arra, hogy hozzanak létre képzeletükben két személyt, akik minden kérdésben tanácsot fognak nekik adni. Álljon itt egy beszámoló:

	Egyikük Albert Einsteinnel akart találkozni, de helyette egy bohócnak kifestett embert talált. ... /Egy másik eset:/ A parton találkoztunk másik tanácsadómmal, Sophia Lorennel. Éppen akkor jött ki a vízbõl, pamut trikója buján lógott testén. Elõször õ sem törõdött velem, ellenben odavolt a gyönyörûségtõl, hogy Shakespeare-rel találkozhat. Kezet fogtak, kedvességeket mondtak egymásnak, majd a homokra zuhantak és hánykolódni, vergõdni, hörögni és visítozni kezdtek. José Silva, Philip Miele: Agykontroll, 68.o.

Kik ezek a tanácsadók? Angyalok  lennének? Isten szolgái így jelennek meg és így viselkednek? Nem! Ezek a dolgok határozottan a Sátánra  és szolgáira, a bukott angyalokra  vallanak. José Silva ezt írja a tanácsadókról: ``Mik õk? Nem tudjuk biztosan ... Amit tudunk az az, hogy ha egyszer találkozunk tanácsadóinkkal és megtanulunk együtt dolgozni velük, kapcsolatunk rendkívül gyümölcsözõ lesz.'' Az agykontroll alapítója nem tudja (vagy nem akarja?) megmondani, kik a tanácsadók, de azért mindenkit arra biztat, fogadjon nekik szót!

De még ha nem is mutatkoznak visszataszító formában a tanácsadók, hogyan lehet megbízni bennük? Hisz nincs is megmondva pontosan, kicsodák egyáltalán! Saját agyunk termékei csupán? Ha igen, akkor nem tudhatnak többet, mint mi, nem lehet hatásuk a valós, fizikai világra. Rajtunk kívül esõ szellemi lények? Akkor pedig ez nem más, mint a szellemidézés  egy fajtája. Ekkor viszont a 3.3.2. fejezetben leírtak szerint igen nagy veszély fenyegeti az ilyen gyakorlatokat végzõket, mivel akár egy szent alakjában is képes megmutatkozni a démoni seregek valamelyik tagja, ha valaki tálcán kínálja fel saját képzeletét az õ számukra. ``Keresztény agykontrollozóktól''  lehet hallani, hogy õk nem démonoktól kérnek tanácsot, hanem mondjuk az õ tanácsadójuk szûz Mária vagy szent Ferenc. A szenteket azonban nem lehet egy gyakorlattal ``elõrángatni'' a szellemvilágból, se klasszikus se modern spiritiszta gyakorlatokkal. A jelenés  és a megidézés  alapvetõen különböznek, és ezek közül az agykontroll egyértelmûen az utóbbit végzi.

Fontos, hogy szem elõtt tartsuk: Isten megígérte, hogy személyesen meghallgat minket, bennünk lakó Szentlelke által vezérel minket, ha hagyjuk. Semmi helye nincs a kereszténységben ismeretlen szellemi erõk megidézésének, különösen nem ilyen gyanús tanácsadókénak.

Ez azonban még mindig nem a végállomás. Az agykontroll egyik fõ céljaként José Silva egy ``Magasabb Intelligenciával''  való közvetlen kapcsolatot jelöl meg. Errõl a ``Magasabb Intelligenciáról'' határozottan írja, hogy nem azonos Istennel, a mindennapi ügyeinkkel õ foglalkozik, Istenhez nem is érdemes fordulni ügyes-bajos dolgainkkal, mint ahogy õ maga (mármint José Silva) sem teszi ezt.

A végcél José Silva szerint:

	[Akkor használja ki valaki az agykontroll összes lehetõségét,] ha minden problémáját agykontrollal kezelhetõ feladattá tudja alakítani, és ily módon meg tudja azokat oldani. Nem... ennél is többrõl van szó. Amikor ráébred, milyen hatalmas erõvel születünk valamennyien. J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, 118.o.

Igen, ez a végcél: Istent mindenbõl kihagyni, hisz az agykontroll mindenre képessé tesz. Ennek megfelelõen záródik az itt sokat emlegetett könyv hátlapja is:

	Ha valaki megtapasztalta az eredményeket, amiket ezen a tudatszinten el lehet érni, akkor a késõbbiekben már meg se kísérel ennek használata nélkül fontos döntéseket hozni vagy problémákat megoldani. J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, hátsó borító

Itt lényegében a teljes megkötözöttség  állapota van megígérve: az eredmények hatására az agykontrollozó mindent agykontrollal akar megoldani.

Igen fontos, hogy világosan lássuk: sikerrel való csábítás után néhány túlmisztifikált gyakorlaton keresztül végül is furcsán viselkedõ szellemi lények és ezek ura, aki nem Isten hatalma alá visz az agykontroll.

Ismét hangsúlyozzuk: az agykontrollt nem igazolja, hogy papok, apácák is végzik, hogy anyagi sikerek kísérik, hogy csodák  történnek az ilyen tanfolyamokon, hisz a Szentírás világosan megmondja, hogy a Sátánnak is van csodatevõ hatalma, és lehetõsége, hogy az ingadozó hitûeket eltántorítsa Jézustól, az egyetlen megváltótól. (Lásd a 2. fejezetet, a 2. oldalon.)

Jézus felajánlja az ``élõ vizek forrását'', felajánlja, hogy a megfáradtakat felüdíti, felajánlja személyes barátságát és szeretetét. Ezzel szemben az agykontroll ellenõrizetlen gyakorlatokon keresztül a Sátán uralma alá vezet. Hiába mondja valaki azt, hogy ``Amit én csinálok, az nem a José Silva féle agykontroll, mert én (vagy valaki más) megtisztítottam.''. Az eredeti agykontroll a Sátán felé vivõ út, kifejezett méreg, még akkor is, ha eleinte kellemes az íze és elbódít. Tudatosítani kell ezt mindenkiben: a ``megtisztított agykontroll'' egy (állítólag) megtisztított halálos méreg. Ezzel párhuzamosan Jézus az élõ vizek forrását kínálja fel. Miért kellene bizonytalan eredetû italt magunkhoz venni, ha van tiszta forrásvíz is, amit tisztítani sem kell, mert eleve tiszta volt? Jézus felüdít mindenkit (Téged is), aki hozzá fordul, megkönnyíti terheinket, tenyerén hordoz minket, ha odamegyünk hozzá, és õszintén Neki ajánljuk magunkat. Ezt valóban személyes tapasztalatból merjük mondani, mert átéltük többször Isten személyes jelenlétét az imában, tapasztaltuk a Gondviselés segítségét a mindennapok ügyes-bajos dolgaiban.

	Következõ: 4.2.2 Reiki [4,3] Elõzõ: 4.2 Néhány fõ tanrendszer Fel: 4.2 Néhány fõ tanrendszer