7.2 Humanizmus [4,4] A középkor vége felé Európában egyre erõsödtek a vallással szembeforduló, Istent elvetõ eszmerendszerek. Többségük a ``humanizmus'' valamely formájának tartotta magát, követõik magukat ``humanistának'' vallották. Manapság sokan azt hiszik, hogy ez a szó egyszerûen ``emberbarátot'' jelent, azaz keverik a ``humánus''  szóval. A valóság azonban az, hogy a ``humanizmus'' szó a ``deizmus'' ellentétét jelölte, azaz az emberben való hitet az Istenbe (deo) vetett hittel szemben. A humanizmus bevallottan azért állította az embert a középpontba, hogy onnét Isten kikerüljön. Ettõl a fordulattól azután az egész világ megjavulását, egy új kor  eljövetelét várták. Ebben az alapvetõ vonásban a mai New Age  mozgalomhoz való nagy hasonlóságot fedezhetünk fel. Valóban, a fejezetben meg fogjuk látni, hogy néhány humanista gondolat ma is visszaköszön bizonyos ``modern'' New Age ágakban és egyéb mozgalmakban, eszmerendszerekben is. A humanizmus követõi kijelentették, hogy az ember a legfelsõbb hatalom és ennek megfelelõen az emberiség minden jót önmagától várhat. Ez néha olyan szélsõségesen kifejezésre került, mint pl. a ``Nagy Francia Forradalom''  idején, amikor igen nagy keresztényüldözés  indult (sok száz mártírt kifejezetten keresztény hite miatt öltek meg), Párizsban pedig egy erkölcstelen nõt (híres prostituáltat) emeltek ünnepélyes külsõségek közt egy templom oltárára, mint az ``Ész istennõjét'', illetve annak szimbólumát, megtestesítõjét. Ezen forradalom során többször olyan erõk jutottak hatalomra, melyek teljesen meg akarták ``tisztítani'' a kereszténységtõl az emberiséget, pl. még a 7 napos naptárat is eltörölték és egy 10 naposat vezettek be, hogy az se emlékeztessen senkit a Bibliára. Fontos megjegyezni, hogy a humanizmusban fellelhetõ értékekbõl azokat, melyek összeegyeztethetõk a kereszténységgel az Egyház is magáévá tette. Például részben a humanizmus hatására az Egyház nagyobb figyelmet kezdett fordítani az emberek egyenlõségének hangsúlyozására. Természetesen ezt, mint isteni eredetû tanítást mindig is vallotta az Egyház, de a középkorban sokszor a szükségesnél kisebb hangsúlyt kapott ez a tan. Pontosan ez volt az egyik fõ oka annak, hogy a humanizmus a jószándékú emberek körében is sikereket tudott elérni. A 18-19. század humanista gondolkodóinak nagy része el is ismerte, hogy nem hisz Istenben, vagy legalábbis nem olyanban, mint amilyenrõl a kereszténység tanít. Ezen gondolkozók közvetlen hatása a mai átlagemberre igen csekély, hisz kortársaink többsége nem olvassa mûveiket, mégis az embert a teremtés csúcsára helyezõ gondolatok nagyon erõteljesen jelen vannak a mindennapokban. Ennek egyik leggyakoribb, hétköznapi változata a ``hit az emberben'' motívum, mely gyakran a ``hit önmagamban''  formában fejezõdik ki. Ha körülnézünk, a ránk zúduló információáradatban gyakran felbukkan ez a humanista gondolat, sokszor olyan formában, mely nem tûnik keresztényellenesnek, mert nem támadja közvetlenül azt. Tipikus hollywoodi filmsablon pl. a következõ: Egy nehéz családi körülmények közt élõ gyerek tehetségesen kosarazik, de nincs önbizalma, gátlásokkal küzd és kritikus helyzetekben rendszeresen hibázik. Már majdnem otthagy mindent, amikor találkozik a ``szuperedzõvel'', aki elsõsorban nem technikai fogásokra tanítja, hanem azt sulykolja bele, hogy ``Higgy önmagadban. Képes vagy rá. stb.'' A srác ettõl megtáltosodik, majd az ellenséges közönség elõtt lejátszódó országos döntõn, amikor a végén minden az õ büntetõjén múlik, elõször megijed, de eszébe jut a ``Higgy önmagadban'' varázsmondat, bedobja a büntetõt, és a záróképben a nyakába boruló edzõnek azt mondja: ``Tényleg képes voltam rá. Köszönöm.'' Ártalmatlan, szórakoztató történetnek tûnhet mindez, valójában azonban ilyesmiket ültet el a nézõben: ``Önmagunkban kell hinni'', ``Ha nagyon akarunk valamit, az biztosan sikerül'', ``Bármit elérhetsz, ha hiszel magadban''. Ezeket a gondolatokat azután bölcsességként és tanácsként visszhangozzák egymásnak az emberek és mindenféle bizonyítás nélkül egyszer csak általánosan elfogadott alapigazsággá válik, amit nem is szabad megkérdõjelezni. Természetesen az önbizalomnak van egy egészséges mértéke, mely keresztény szempontból is pozitív dolog. A fent említett gondolatok azonban nem errõl szólnak, hanem az ember önmagába vetett hitét erõsítik, ``kitúrva'' a középpontból Istent. A fenti filmsablon keresztény változatában pl. a kritikus pillanatban a ``hõs'' nem az önmagába vetett hitét idézné fel, hanem Istenhez fohászkodna, és a végén Istennek adna hálát. Sajnos gyakran a keresztények is megelégednek azzal, hogy ilyen általánosságokat mondjanak: ``A hitnek hatalmas ereje van, az mindenen átsegít'' és nem vizsgálják meg, hogy miben vagy kiben való hitrõl van szó a konkrét esetekben. Ezen alapul pl. a korábban említett Murphy-féle  tudatalatti-vallás (lásd 4.2.3. fejezet, . oldal), de sok más new age-es áramlatban is felbukkannak ezek a gondolatok. Sokszor a keresztények is hasonló mondatok mögé rejtik hitüket, amikor pedig nyíltan kellene megvallani Jézust. Sajnálatosan sokszor hallunk ilyesmit hívõk szájából is: ``A hit majd átsegít ezen a nehéz helyzeten. Higgy abban, hogy minden jóra fordul, és akkor biztos jobb is lesz minden.'' Lehet, hogy amikor ezt kimondja, akkor õ Istenbe vetett hitre gondol, de aki hallgatja gondolhat valamilyen általános ``önmagamba vetett hit'' jellegû gondolatra, egyszerû optimista biztatásra is. Épp ezért az ilyen általános szövegek nem találkoznak ellenállással a legtöbb társaságban, míg egy ``Higgy Istenben, Jézusban, majd Õ megsegít'' jellegû biztatás a legtöbb helyen elutasítást eredményezne. Csábító ezért a hívõ ember számára a könnyebbnek tûnõ úton maradva a fenti kétértelmû sablonok mögé bújni, és ezzel a humanizmus gyakorlati támogatójává válni. Ezt önmagunkon is tapasztaljuk, és tudjuk, milyen nehéz eleinte felvállalni hitünket egész konkrét formában a hitetlen (emberben esetleg hívõ) társaság elõtt. Mégis arra biztatunk, kedves Olvasó, hogy ha a ``hit erejérõl'' hallasz vagy olvasol, nézd meg, mibe vagy kibe vetett hitrõl van szó. Ha pedig Te beszélsz, derüljön ki, milyen hitrõl szólsz, ne féld megvallani Jézust.

	Következõ: 7.3 Kommunizmus [5,4] Elõzõ: 7.1 Szabadkõmûves mozgalom [0,0] Fel: 7 Egyéb tévtanítások